Kevés párkapcsolat kezdődik úgy, mint ahogyan mi kezdtük.Térdre-rogyás, ámulat, szenvedélyes ölelés és csók, pedig csak negyven másodperccel azelőtt láttuk meg egymást és előtte nagyon távoli helyeken éltünk.Azóta is egy álom minden, egy kivételes állapot és ha a kezdés után lehet mondani, azóta is szebb ,egyre szebb lesz.

Ma délután találkozó az Astoriánál.Rövid egyeztetés, irány a Savoya Park. Valamiért még tavaly a szívünkhöz nőtt, annak semmi köze a bevásárláshoz, de most azért mentünk. A Tétényi útnak azon a részén, ahol a kereszteződést bővítik és álltunk pár percig, hozzám bújik az én Kedvesem.Olyan szép volt minden, olyan jó és simogató.

-Érzed te is-kérdezem-hogyan lesz minden napról napra mélyebb közöttünk, még most is, pedig nem semmi volt a kezdet sem,  érzed, hogyan lesz minden olyan szubsztanciális ?

Kedvesem csak néz a csillogó szemeivel, mint az egzotikus   szép arcú lányok akikben ott lakik a bengáli tigris is és már mondja is:

-Igen, én is így érzem, minden sokkal esszenciálisabb.Összeforrunk az időben.

Mosolyog. Tovább megyünk és minden olyan szép továbbra is, már majd nem megbarátkozom a gondolattal is, hog egyszer majd még tél is lesz, hó, meg minden és megint fázni fogunk.De kit érdekel.

Aztán eszembe jut a kis beszélgetésrészlet.Szubsztanciális-esszenciális.Néha különböző a szóhasználatunk és egyeztetnünk is kell, hogy miről is van szó pontosan,de ez csak a legritkább esetben fordul elő.Értjük egymást.

Most is így lehetett. Ugyanazt mondtuk. Férfiak és nők.És ehhez pontosan két különböző kifejezésre volt szükségünk.

A szerelem egy különös érzés. Megfoghatatlan, mindent elöntő és irányító, minden mást másodrangúvá tevő érzés. Valami hihetetlenül szép, erőt adó és ihlető érzés, amely nemcsak a szívet dobogtatja meg, de táplálja a tetterőt, a gondolkodást, a jó iránti vágyat, az aggódás és a jószívűséget is. Még az ellenségnek is adnánk egy lélegzetvételnyi időt.És akkor még nem is szóltunk arról, akit szeretünk.

De miért szeretünk.Mi értelme az egésznek ? Ha csak a párválasztásról lenne szó, a természet szépen elrendezhetett volna mindent úgy, hogy az agyunk ismerje fel, ki az, aki számunkra gazdasági értelemben a legkedvezőbb és egy egészen más jelrendszer alapján összetalálkozhatna az, ami összeillik.   Ha csak az emberi faj fenntartásáról lenne szó, az is egyszerű lenne.Mindenkiben lehetne egy képesség annak felismerésére, kivel tudna a legkönnyebben utódot nemzeni és így eleget tenni egy ösztönnek. Akár a kettő kombinációja is érthető és könnyen elképzelhető lenne, mint egy koordináta-rendszer.

De nem, nekünk embereknek nincs ennyi eszünk. Amilyen féleszűek vagyunk, szerelmesek leszünk. Megpillantunk egy lányt és attól a pillanattól kezdve minden másik pillanat nem ér semmit, amikor nem látjuk.Fogalmunk sincs miért, ezer másik lány elment mellettünk, talán olyan is, aki hasonlított rá és ugyanolyan egzotikus volt .Akit ugyancsak szépnek láttunk, aki ugyanannyi idős volt, ugyanolyan jó illata volt, ugyanolyan kecses a mozgása , ugyanolyan megragadó a mosolya. De nem, senki más nem volt olyan, pont abba az egybe szerettünk belé, pont ő volt az, aki mellet megrogyott az ember lába és elállt a lélegzete és mire kartávolságba ért, már ölelte és csókolta , pedig sohasem látta előtte és ő is éppen ezt tette, mintha tízezer mérföldet gyalogolt volna ezért a csókért.Ha kiszámoljuk, talán volt is tízezer mérföld az életek között.

De miért szeretünk ? Könnyű lenne azt válaszolni, hogy azért, mert a természet kódokat táplált belénk. Hasonló kor, ellenkező nem, képesség a közös gyermeknemzésre és nevelésre, kitapintható szociális biztonság, a másik szépsége mint jel arra, hogy ki tud hordani egy gyermeket és képes még felnevelni. Lehetne egy code az is, hogy valakit egyszerűen szépnek és kívánatosnak találunk és ágyba akarjuk vinni az első másodpercben, amelyikben hajlandó rá, Ilyen is van. Aztán a résztvevők mennek tovább a maguk útján és egy szép emléken kívűl nem marad bennük más.

De miért szeretünk ? Mi szükségünk rá ? Fogalmam sincs, csak azt tudom, hogy ez a világ legjobb érzése, ennél semmi más sem jobb és az sem érdekel, hogy a világot egy isten teremtette vagy egy durranás, de az valami fantasztikusan szép, hogy a szerelem kialakulhatott.Ez az érzés a definitív ok arra, hogy hálás legyek azért, hogy oly sok mindent túléltem az életben.

S ez az, amit mindenkinek kívánok:..legyen szerelmes, nincs szebb ennél semmi sem.

Van egy utolsó ablak, amin nincs sötétítő. Nincs fontosabb dolog, mint beszerezni. Elmész a Kedveseddel az üzletbe, ahol egy olyan huszonöt év körüli hölgy tölti be a függönyök úrnőjének szerepét. A korkülönbség látszatra is minimum áthidalható, a magázás eszébe sem jut senkinek. Keressük ki a legkevésbé gyűrődő anyagot az egyetlen lehetséges színárnyalattal

 Nők, amint beszélgetnek egymással. Majd a függönyök úrnője felteszi a kérdést. „És egyébként mekkora az ablak, amihez a sötétítő kellene ?”Kis csend, Kedvesem a kis táskában keresi a kis füzetecskét, amelyben felírta a bonyolult számokat. Meghallom én is a kérdést és mivel én mértem, már mondom is . „ Kétszázszor kb. százötven.”  Pontosan tudom, tényleg én mértem le. A függönyök úrnője méla arckifejezéssel néz rám, erre a fontoskodó férfire és vár. Arra vár, hogy Kedvesem, a nő, végre megtalálja a kis füzetet és örömmel az arcán elmondja . „Kétszázszor százötvenes.” Ez a jelszó. Már indul is a gépezet. Keresés, megbeszélés, szín, fazon és minden más, amiről nekem fogalmam sem lehet.”Legyen felül is egy kis ránc benne ?”-hangzik a kardinális kérdés, mire zsigerből rávágom:”Maximum három centi, több nem kell egy ekkor méretnél.”  A függönyök úrnője méla undorral néz rám, örülne, ha valahol egészen máshol lennék. Összedugják fejüket  a teremtés koronanői és csekély három perc után megállapítják”Igen, ennél a méretnél három centi lenne az ideális.” Majd rám mosolyognak és tudatják velem. „Na, ez van, eldöntöttük.”

 Én meg azon gondolkodom, eszembe jut-e emlékezetből az ENSZ bármelyik telefonszáma, amelyen azonnal feljelentést tehetek megengedhetetlen diszkrimináció miatt. Mi az, hogy két nő egyszerűen levegőnek néz, ha egy függönyről van szó. Ez megengedhetetlen diszkrimináció. Egy függöny, amely eltakarja a női sovinizmus ablakát, amelyen át nem kiálthatom a világba . „Igenis pontosan tudom, hogyan kell a ráncoló szalagba akasztani a függönytartó kampókat.”  Lassan elegem van a női sovinizmusból ,….a fenébe is.. Megyek inkább mosogatni J)))))))))

.....mindegyik dal, néhány a kedvenceim közül az elmúlt évekből. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a jó zenét.

Elsőként az Obsesion:

Ugyanilyen szép a következő dal is

Én nagyon szereten Zucchero-tól a Cuba Libret is /nem véletlen :-)/

Chelo dalát elsőre mélyen a szívembe véstem, ott is maradt.Ez a spanyol változat, szerintem sokkal szebb

Mi lenne egy ilyen lista Shakira "Hay amores" c. dala nélkül.Benne van egész Dél-Amerika.---Különösen ajánlom most is egy gyönyörű, hosszú fekete hajú lánynak,aki örökre a szívembe költözött.

Reamonn Tonight c. száma sem hiányozhat, mindjárt két verzióban. Először Reamonn és a csodálatos képek, aztán Mixas Xatzigiannis-al együtt , félig görögül. A görög mondatok csodálatosan csengenek

S szóljon még nagy kedvencem, mely örökre az marad, a La camisa negra Juanestől.

Vannak ilyen pillanatok. Magad sem érted, ki küldi őket és miért. Ott vagy a domboldalán és mész az ösvényen a fák alatt és látod lenn a völgyet s még messzebb a nagy vizet, mely alig szürkén gyúrja magába az eget .Minden könnyű, minden olyan érthető és pontosan tudod, hogy nincs a földön senki, aki nem szörnyülködne el azon, micsoda megsemmisítő erővel és kíméletlenséggel vágnál vissza, ha bántanának, minden düh és harag nélkül.Mert nem az van benned.Már tudod ki vagy.

Mégis mész, oly halk léptekkel, mint a szemlélődő tigrisek és nevetnél mindenen. Ugyan mi az, hogy a világ rendje. Ki mondhatná meg neked, hogy mit tehetsz s miért . Hol van az a kőbe vésett szó, amely megtöri erőd, hogy ne kérdezd vidám harci kedvvel :  ki mondhatná meg, hogy mit tegyek ezen a földön, melyre születtem s melyen mások törvényt ülve mondják meg ki vagyok.Ki alkothat az én földemen államot ?

Mégsem vagy dühös. Inkább harcos, ki élvezi  ha a lihegő túlerő feléje tart és nem éri el soha, ha könnyedén harcolsz , mert mindent értesz és mindent tudsz a szolgaságról .Távolból lősz pontosan a célba, s nem ocsúdik fel senki, míg a tisztásra rohanva rájuk bontod a tábort s újra elnyel az erdő, közöttük mész s nem ismer fel senki sem, s ha az idő közepén már csak fele maradt belőlük,  te még mindig nevetve élvezed a harcot és ezer neved.

S ha éppen nyugalmasabb napok sorát küldi az idő s anehéz erdők tisztásain jársz, tudod, hogy kit találsz csak ott.  Egy másikat, kit nem láttál soha, nem tudsz róla semmit, sem szülei nevét, sem szerelmeit, csak látod szemében, hogy tudja ő is és elszánt vidám harcok győzelmei után jár arra éppen. Ég a tűz, s a rét virágait nem tapossák állatok patái.Az életben talán egyszer láthatod.

S míg a hajnal víg,vad  tort ül az éjen, megtalálod a forrást, melynek vize nem oltja szomjadat és nem mossa le testedet.De ha  látni tudsz  meglátod benne kedvesed, amint kibontja szép hosszú fekete haját, megölel és csókol, mint egy régi tündér, kiért feladtad örök életed.Pedig lehettél volna törvény, úr és több a sok között.

De jobb csak így lehettél.Ha nevetve harcolsz, érted azt, ki máshol űzi ellenségeid és kedvesed kezét fogva sétálsz az éj tüze után a folyóhoz, hogy az élet abban oltsa csillagmámorát.Mert ilyen ez az út, melyet magad választasz.

Vannak pillanatok, amikor régebbi újságok előkerülése is tud érdekes pillanatokat okozni. Kedvesemnek így akadt kezébe egy újsághír, mely arról szólt, hogy egy felmérés szerint a világ férfiainak többsége inkább töltene egy éjszakát Pamela Andersonnal minthogy ugyanennyi ideig álmai luxusautóját vezethesse. Én épp a gép előtt ülve olvasgattam a világ más, kevésbé fontos híreit, mikor elmondta nekem, mit tudott meg és feltette a kérdést, vajon én hogyan döntenék. Tiszta szívből elkezdtem magyarázni, hogy sohasem rajongtam a luxuskocsikért és most sem kellene egy sem, de nem jutottam sokáig mert kicsit ingerülten legyintve közbelépett:

--Á, ilyenek vagytok ti férfiak, csak ott lent tudtok gondolkodni és ha lehetőség van rá, akkor nem szalasztanátok el semmit......  

Majd tiszta szívből hozzáfűzte: bezzeg én még Bruce Willisnek is csak annyit mondanék, hogy jó volt vele találkozni és beszélgetni,de ennyi, mert szerelmes vagyok beléd és kész....

 Mondjuk én is a kedvesembe  , elég rendesen , s így tényleg nagy kár, hogy nem tudtam érthetően és meggyőzően kifejteni, milyen csúnya és visszataszító Pamela Anderson és mekkorát tévednek a férfiak, ha azt hiszik, jobban megéri az érintése, mint egy éjszakai száguldás az utakon. Viszont a kedvesemnek hiszek.Azóta többször is elment az asztal és a gép mellett és többször hallottam, amint halkan megjegyezte.

--Az biztos, hogy én inkább a luxuskocsit választanám Bruce helyett, nem is gondolkodnék rajta...

Ez egy nagyon szép vallomás.  Mert sohasem szokott vezetni és az autók egyáltalán nem érdeklik. Menjen a fenébe Pamela Anderson !Meg a hülye felmérések.

Ma kedvesemnek újra randevúja volt a porszívóval. Bár kétlem, hogy bármely zugban is talált volna még egy kósza, túlélő porszemet, de legyen, aminek lennie kell. A hosszúnyakú gép elől menekülve előbb behunyt szemmel védekeztem csupán, aztán hagytam, hogy csúfos vereséget szenvedjek  az álommal vívott kilátástalan harcban s alig vettem észre, mint lesz a valóságból egy sosem volt világ.

Melyben egyszer kedvesemnek, ha sok év múltán eléri mondjuk a negyvenet, ami szép kerek szám ugyebár, ajándékozok egy arannyal bevont porszívót és egy szép utazást Európa érdekes helyeire, ahol kipróbálhatja a gépet is   és másik kedvencét  a felmosást. Már láttam is az angol királyi udvarban, ahol morcos arccal nézi a királyi család tagjait az ötórai teánál és mint egy felmentő sereg parancsnoka veti rá magát porszívójával a kekszek elhullott morzsáira és tiltja meg végleg, hogy bárki ilyen morzsás anyagot cipeljen a Buckingham - palota  nappalijába, szokások ide vagy oda.Nem hiszem, hogy mernének ellenszegülni.

Láttam, mint késnek  a NATO védelmi gyakorlatai, amint teljes harci díszbe öltözött tábornokok várnak a küszöbön a vizes kő előtt, hogy végre a virtuális terepasztalon megnyerhessék a jövő csatáit , míg kedvesem higgadtan átállítja a ventilátort és odaszól:  Nyugi, látják, hogy igyekszem.Addig le a cipővel és vegyék fel a papucsot !

S láttam azt is,  mint harcolná ki, hogy a szentmisék a Szent Péter bazilika helyett a szabadban legyenek, mert ennyi embert csak nem enged be oda cipőben,ha már felmosta a követ  és hogyan követelné az áldozás áthelyezését,miután össze porszívózott az oltár előtt.Még a húsvéti mise is elmaradna, ha a Szentatya csak a frissen felmosott folyosón tudna eljutni a templomba, mert hogy nem mehetne végig rajta, amíg vizes, az biztos.Különösen nem utcai cipőben!

Álom volt az egész csupán. Aztán elgondolkodtam azon, hány helyen kellett volna a történelem folyamán porszívóznia és felmosnia, hogy egy sokkal jobb világban éljünk.Kár, hogy nem tette.Egy aranyporszívót megérne, az biztos.De csak egy álom volt.

Ernesto Che Guevaranak állít emléket Steven Soderbergh filmje, melynek címe egyszerűen főhőse beceneve:  CHE...

Egy szép film a 20. század egyik legnagyobb alakjáról, aki argentin orvosként lett a dicsőséges cubai forradalom kiemelkedő katonai vezetője , a Santa Clara városánál vívott ütközet hőse és a felszabadított Cuba egyik vezető egyénisége. Emléke milliók szívében él évtizedekkel halála után is. A film nem foglalkozik  Che szerepével Cubán kívül és az előtörténettel sem,de fekete-fehér képsorokban mutatja be Che 1964-es utazását New Yorkba és legendás beszédét az ENSZ közgyűlése előtt.

Soderbergh filmje realisztikus képet ad Che szerepéről a cubai forradalomban, szakít az imperialista ábrázolásmóddal és Che emberi értékeit , vezetői képességeit és feltételek nélküli forradalmi hozzáállását helyezi középpontba. A film hitelesen ábrázolja a velejéig romlott Batista rezsim  kegyetlenségét, a cubai nép támogatását Fidel Castro és mozgalma iránt és a felszabadító harc gyakran embertelen körülményeit,melyben mégis érvényesül Che abszolút erkölcsi fölénye a bukás előtt álló rezsim képviselői felett. Soderbergh azt az embert ábrázolja, aki Ernesto Rafael Guevara de la Serna valójában volt: egy tetterős, tiszta erkölcsű , elszánt forradalmár, aki mindent megtett a cubaiak életének védelméért és még a győzelem előtti pillanatban is visszaszolgáltat embereivel egy lopott gépkocsit. S ábrázolja azt is, mint lett Che a cubai nép hőse argentinként.

Bár szerintem a film több teret szentelhetett volna a partraszállás utáni időnek is és jobban ábrázolhatta volna a forradalmi harcok folyamatát, egyben verhetetlen: Benicio del Toro  anyanyelvén játszva elképesztően szép emberi képet ad Che-ről és megvilágítja egész lényét , az emberiességért az imperializmus és az elnyomó kapitalizmus ellen folytatott harcát. Ebből a filmből is érzékelhető, milyen aktuális Che üzenete napjainkban is.

A filmet mindenkinek ajánlom, aki képet szeretne kapni arról, hogyan zajlott a cubai forradalom és ki is volt igazán Ernesto Che Guevara de la Serna.

CHE-Az argentin 

2008

amerikai-spanyol-francia film

134 perc

Rendező Steven Soderbergh

Forgatókönyv Peter Buchman

Szereplők Armando Riesco, Benicio Del Toro, Catalina Sandino Moreno, Demián Bichir, Elvira Mínguez, Julia Ormond, María Isabel Díaz, Marisé Alvarez, Ramon Fernandez, Roberto Santana, Rodrigo Santoro, Yul Vazquez

Operatőr Steven Soderberg

 Őszi fényekben,  csendben suhan tova a táj. Kedvesemmel  dél felé autózunk, halkan szól a rádió, beszélgetünk. A nap szépségéről, az élet szép dolgairól.Ő is szép fiatal, szép  az arca , gyönyörűséges hosszú fekete a haja és még mélyebben szép a lelke.

 Fiatal kora ellenére odaadóan ápol minden beteget a családban, a szomszédban lakó idős  Józsi bácsinak sok tanácsot ad a betegségeire, visz neki kóstolót, ha valami finomat főzött és a boltban mindig felteszi a polcra azt az árut, amit más figyelmetlenül lelökött. Már fiatalon hospicekbe jár , ahol halálra váró embereket vigasztal, s ha maga került kórházba, fésülte , vigasztalta idős betegtársait. Egy igazi jó ember, olyan angyali lelkű.

 Utazunk , szól a rádió, beszélgetünk. Hírek.  Benne, hogy egyes állami cégek vezetői százmilliókat keresnek. Kedvesem arcán mosoly, alig veszem észre, amint azt mondja:

-Na, most jöhetne a te Che Geuvara - d  és egy géppisztollyal halomra lőhetné ezt a sok szemetet. Bár megint kinőnének a földből, mint a dudva.....

Majdnem az árokba hajtok.  Szép feleségem még sohasem kívánta senki kárát . Most mégis, gondolkodás nélkül, szinte mellékesen csúszik ki a száján a mondat.  Autózunk tovább a szép őszi tájban és én nem szólok semmit. Csak arra  gondolok, vajon hol tart ez az ország, ha a hírek hallatán olyan szép lelkű embereknek is, mint neki, egyből a géppisztoly jut eszébe.

 Ő nem szól semmit, nézi a tájat, behunyja a szemét és a napfénybe fordítja az arcát.  Ekkor kicsit megijedek. Mert nem tudom pontosan, hogy a reggeli szép szerelmeskedésre emlékszik, vagy a géppisztoly jár a fejében. Hát itt tartunk, kérem.

A dvd valami hihetetlen módon úgy csípődött be, hogy sem a távirányítóra nem reagált, sem kihúzni nem lehetett. Van ilyen, még egészen új készülékeknél is.

Mit tehet ilyenkor egy férfi ? A természettől adott képességei által megállapítja, hogy bizony ehhez a modern technikához szakember kell, aki kimenti a legújabb hőstettei közepette harapófogóba került Bruce Willist.  Nem úgy kedvesem. Hosszú fekete haját kimért mosollyal simogatva nézegetett engem,megriadt homo sapienst és a nők veleszületett magabiztosságával mondta:

-Ugyan már,páh..férfiak.....- majd ment is a kamrába és hamarosan megjelent egy csavarhúzó készlettel.----Kiskoromban is sokat szereltem, még kisautókat is meg ilyesmiket - mondta, s már kezdte is a csavarozást.

Hamar lejött a borító, aztán még sok kis csavart is kiszedett, kapcsokat, apró vezetékeket és kb. tíz perc után Bruce Willis kiszabadult. Gondolom sokáig hálás lesz kedvesemnek a nem várt segítségért. Aztán megkezdődött az ellentétes folyamat,lemezke a helyére, a csavarkák egy része is....de utána eltűnt a technika minden értelme és félóra vizsgálódás után még mindig megvolt egy csomó kis darabka és semmi sem közelített az egészhez.

Mit tehet ilyenkkor egy férfi ? Ránéz a kis fiatal feleségére és azt mondja :

--Dehát te foglalkoztál szereléssel, nem ? Gyerekkorodtól fogva, nem ?

Mit tehet ilyenkor egy nő ? Csodálkozó kerek szemekkel rád néz, tudja, hogy mindenért te vagy a hibás és azt mondja :

--Igen..de csak szétszereléssel, mondtam én, hogy összeszereléssel is ?

Igaza van.  Nem mondta.

Kedves nő a feleségem.Annyira, hogy nem csak emberekhez, de tárgyakhoz is különös viszonyokat ápol.

Fiatal kora ellenére szerelmes a porszívóba.Legalábbis szerintem, mert sokat látom őket együtt édes kettesben és mindig úgy érzem, nagyon bensőséges viszony köti őket össze.  Bár nekem mindig azt mondja, hogy csak hosszú fekete hajszálait akarja összeszedni vele, nem nagyon tudom elhinni.Szerintem több lehet köztük.Már azt is tudom, hogy a gyanúm egyáltalán nem alaptalan.

Színészekről beszélgettünk, nőkről /engem inkább az érdekel/  és férfiakról /inkább őt érdekli/  és most is, mint mindig , azt mondta, hogy neki Bruce Willis a nagy kedvence, mert olyan igazi férfi.Én egyébként Halley Barry-ért lelkesedem . Így megbeszéltük azt is, hogy ez nagyon rendben van, sőt azt is, hogy Bruce, mikor Halley a szomszédba költözött, meghívta a nőt egy kávéra.Mindjárt meg is kérdeztem a kedvesemet, mit tenne, ha Bruce, a nagy ideálja ott állna nálunk a ház ajtajában és bejelentkezne egy kávéra.

 Kedvesem kajánul mosolygott.Na mit mondanál neki, kérdeztem.

Csak mosolygott és azt felelte:    Vedd le a cipődet, Bruce Willis, mert azét takarítani nem akarok utánad  sem  !!!!

Azt hiszem, nem ok nélkül vagyok féltékeny a porszívóra.